Nehéz felfogni, hogy léteznek még olyan számítógépes programok manapság, amiket lehetetlen utólag megbabrálni, a forráskódjukat átírni, a működésük logikáját akár csak egy kicsit is megváltoztatni, esetleg egy kis fejlesztéssel valamilyen új funkciót hozzájuk illeszteni. Pedig a bitcoin rendszer pontosan ilyennek készült, a legfőbb ereje – és gyengesége is – az, hogy kőbe vésték a szabályait.

Ha képesek vagyunk felfogni, hogy mi az a korábban ismeretlen megoldás vagy logika, amit a Bitcoin máig rejtőzködő kitalálója 2009-ben megalkotott, akkor érthetővé válik a kriptopénzek működése, illetve a mögötte álló blokklánc technológia. Utóbbi azért nagyon fontos, mert hosszú távon az életünk több szeletét is alapjaiban rajzolhatja át. Az összefüggéseket egy kétrészes cikkben próbáljuk meg érthetővé tenni Szabó Dáviddal, a Hold Alapkezelő portfoliómenedzserével együttműködve.

A mikronéziai főkönyv

Hallottak már a Yap-szigetekről? Ez sziget, ami a csendes-óceáni Mikronéziához tartozik, és ősidők óta egy bennszülött törzs népesíti be. A törzs tagjai évszázadokon át mészkőből kifaragott pénzt használtak egymás között. A mészkőnek azért tulajdonítottak rendkívüli értéket, mert a Yap szigeten nincs belőle egy gramm sem, sőt, a szigetnek semmilyen természetes eszközökkel megmunkálható kőzet nincs a felszínén. A mészkövet több száz kilométeres távolságból, veszélyes kenutúrákon hurcolták a szigetre, ahol aztán kagylóhéjakkal vésték ki a hatalmas tömbökből az apróbb pénzeket. A csoport tagjai kivétel nélkül elfogadták, hogy a ritka kőzetnek hatalmas értéke van, az volt az ő aranyuk, amit hatalmas becsben tartottak.

A kisebb darabok előállítása azonban melós volt. Ezért a gazdagabbak a vagyonukat elkezdték több száz kilós tömbökben tárolni, a nagyobb vásárlásaikat pedig egy-egy ilyen tömb átruházásával finanszírozták. Mivel a tömbök mozgatása iszonytató munka volt, idővel rájöttek, hogy nem is fontos ezeket megmozgatni, elég, ha a közösség tagjai előtt kinyilvánítják, hogy a nagyobb darabok kinek a tulajdonába kerülnek át.

A krónikák szerint az is előfordult, hogy egy kőfaragó túráról hazafelé egy méretes mészkőtömb beesett az óceánba. A törzsi tanács a túlélő bányászok szavahihetősége és az egységesen elmesélt sztori miatt mégis úgy döntött, hogy a kőtömb attól függetlenül, hogy nem látják, létezik az óceán mélyén, így a tulajdonosaik innentől kezdve azt is fizetésre használhatták 150 éven át. Az egymásba vetett bizalom akkora volt, hogy igazából az összes mészkövet az óceánba dobhatták volna, a közösen, szájhagyomány útján vezetett főkönyv miatt mindenki tudta, hogy kinek mennyi pénze van.

forrás: Wiki

A történet egyik fontos tanulsága, hogy fizikai pénzre egyáltalán nem volt szükség a fizetési rendszer akadálymentes működéséhez. A másik tanulság, hogy központi pénzverdére vagy központi bankra sem volt szükség, amelyik számon tartotta volna a fizetési műveleteket és új pénzzel látta el a közösséget. A rendszer decentralizált volt, mégis stabil. Az is fontos, hogy a rendszer manipulálhatatlan volt. Lopni persze lehetett, csak épp nem volt értelme, mivel a közösség összes tagja tudta, hogy kinek mennyi pénze van, így senki nem költhetett a valós helyzeténél érdemben többet. A csalásokat vagy a hamisítást a teljes transzparencia és a törzs kollektív ismeretei akadályozták.

A mi világunkban valami hasonló elterjedése egészen a bitcoin megjelenéséig elképzelhetetlen volt. Hogyan lenne képes milliárdnyi ember napi sok milliárdnyi tranzakcióját a közösség minden tagja fejben tartani és hitelesíteni kereskedelmi banki hálózatok, központi bankok és elszámolóházak nélkül? Sehogy.

Ezt a problémát oldotta meg Satoshi Nakamoto álnéven valaki, akinek a személyazonossága máig nem ismert, szemben a mindent felforgató teremtményével, a bitcoinnal. Ami azon túl, hogy Mészáros Lőrinc gazdagodásánál is nagyobb sztori volt tavaly a világ tőzsdéin, a mögöttes technológiai újításával – a hálózat minden tagja által nyilvánosan vezetett decentralizált főkönyv megalkotásával – nagy hatással lehet a jövőnkre. Nem csak a pénzügyeinkre, rengeteg más dologra is.

Nem kell központi hatóság

A bitcoin megteremtése tehát első megközelítésben egy szélsőségesen rendszer- vagy hatalomellenes, ha úgy tetszik, libertárius kísérlet, ami valójában arról szól, hogy egy technológiai újítással, pontosabban a már ismert technológiai lehetőségek újszerű összekapcsolásával – például a filmek illegális letöltésekor használt, a számítógépeink között közvetlen kapcsolatot teremtő torrent-logika továbbgondolásával – miként kerülhető meg a sokszor megbízhatatlan, lassú és korrupt központi, leginkább állami intézményrendszer.

A bitcoin egyik ereje a működési szabályrendszerének, az algoritmusának az érinthetetlensége. Ez a mai világban, ahol mindent manipulálni lehet, majmokat klónoznak és emberi DNS-t kódolnak, nem megszokott.

A bitcoin nem azért forradalmi, mert egy semmiből érkező zseniális ismeretlen egy olyan pénzforgalmat bonyolító rendszert talált volna fel, amit a világ egyetlen hekkere sem tud feltörni. (A tőzsdéket például kifejezetten könnyű meghekkelni, becslések szerint az összes kriptopénz 14 százalékát ellopták már egyszer.)

Azért különleges a bitcoin és az azt kiszolgáló technológia, mert a feltalálója rájött, hogy egy szabályrendszer attól lehet megbonthatatlan és kőbe vésett, ha minden felhasználója a rendszer őre is egyben.

Bármiféle hatóság, állami intézmény és centralizált ellenőrzőszerv közreműködése nélkül, az év 365 napján, a nap 24 órájában.

A yap-szigeti példánál maradva: a mészkőpénzt az tudta volna tartósan meghekkelni és ezzel a rendszert véglegesen kisiklatni, aki legalább a törzs tagjainak felével plusz egy emberrel elhiteti, hogy a szabályokat rosszul tudják, a tulajdonviszonyok a közös emlékezettől eltérőek. A bitcoin esetén a hálózatba szerveződő, de különálló gépek ugyanazt a programot, ugyanazt a szabályrendszert futtatják – ezt egyébként bárki letöltheti a gépére és használhatja -, a decentralizált működés miatt pedig minden egyes tranzakció eljut minden gépre. A hekkernek, aki a rendszert borítaná, rengeteg sikeres támadást kell indítania egy időben, hogy az ötven százalék plusz egy becsapott gép meglegyen. Ezt elérni egyre erőforrásigényesebb és költségesebb a hálózatba szerveződő, ma már leginkább ázsiai szerverparkok mérete miatt.

Nem kizárt, hogy a hálózat erősebb csoportjai valamin összevesznek, és a közös szabályrendszerre épülő közös múltból egyszer csak két elágazó univerzum szerveződik. Ilyen történt a bitcoinnal többször is, leágazásai bitcoin cash vagy a bitcoin gold néven mennek tovább, és most is zajlanak ilyen szétválások. Az is megtörténhet, hogy másoknak is megjön a kedvük saját, a bitcointól teljesen eltérő szabályrendszert építeni – vannak is kriptopénz-teremtők szép számban. Akár teljesen új szabályrendszer is születhet.

Ami fontos, hogy a közösség mindig együtt, egyetértésben kell mozogjon, nem valamiféle központi akaratot vagy rájuk kényszerített törvényt követve. A közösség tagjai közötti bizalmat pedig nem egy hatóság, vagy a pénzmennyiség fölött őrködő jegybank garantálja, hanem az, hogy egy erős szabályok szerint működő rendszer keretén belül vannak, és a szabályokon csak közös akarattal változtatnak.

Digitális arany

Pénz egyáltalán a bitcoin? Az eddig megszokott felfogás szerint nem. Ma azt tekintjünk pénznek, amit egy központi bank hoz létre azzal az ígérettel, hogy (bizonyos határok között) garantálja az értékét, ami általános elfogadott a fizetéseknél, tehát értékálló, ezért nagy biztonsággal hosszú távú hitelügyletek alapja is lehet. Ezek a bitcoinra semmiképp nem igazak.

Csereeszközként viszont – bizonyos keretek között – mégis működik, igaz, csak szűk körben, részben a korlátos elérhetősége, részben a nagy árfolyamingadozásai miatt. Ezért leginkább a pénzrendszertől független, digitális aranyként fogható fel a bitcoin: a kínálata korlátozott – a szabályrendszer szerint maximum 21 millió bitcoin keletkezhet, ebből 16,7 millió már forgalomban is van – viszont, ahogy az arany is, egyesek szerint “belső értéket” hordoz, és pénzre váltható. Ma egy bitcoin közel hárommillió forintot ér, de már ennek a töredéékért is hozzájuthatnunk a bitcoin töredékekhez.

A bitcoin egyébként a mai formájában teljesen alkalmatlan arra, hogy kiváltsa az ismert pénzeket. Ehhez az kellene, hogy a mennyisége rugalmas legyen, és így igazodni tudjon a gazdaság aktuális igényeihez. Ez a mai nemzeti banki bankjegyekre igaz, hiszen ezek nyomtathatók. Az arany, vagy a hozzá hasonló bitcoin kínálata viszont véges, ami könnyedén komoly deflációt, gazdasági lassulást, megugró munkanélküliséget stb. idézne elő.

Bizalom aszimmetrikus titkosítással

A közgazdasági gondoknál is fontosabb, hogy legyen bizalom. Csak akkor terjedhetnek el szélesebb körben ezek a fizetési megoldások, ha sokan megértik és elhiszik, hogy a tulajdonukban lévő digitális pénzeket csakis ők tudják elkölteni, senki más. El kell érni, hogy fölösleges legyen a lopás vagy a csalás. Ennek része, hogy minden egyes felhasználó ugyanazt a főkönyvet vezeti a saját számítógépén (ez a főkönyv maga a blokklánc), így mindenki minden pillanatban ellenőrizni tudja, hogy a teljesülés előtt álló fizetési tranzakciók a szabályoknak megfeleltethetőek-e. Ezzel nagy biztonsággal kiszürhetők a jogosulatlan tranzakciók.

A másik garancia pedig az úgynevezett aszimmetrikus titkosítás.

A szimpla titkosítás nagyvonalakban azt jelenti, hogy egy adott üzenetet csak az olvashat el, akinek megvan a rejtvényt feloldó titkos kulcsa. Ezzel az a baj, hogy az üzenet küldője és fogadója ugyanazt a titkos kulcsot kell használja. A probléma az, hogy az üzenet titkosítója hogyan juttatja el a titkos kulcsot az üzenet címzettjéhez anélkül, hogy azt bárki illetéktelen megkaparinthassa.

Az aszimmetrikus titkosításnál ezzel szemben két kulcs van: egy titkos, és egy publikus. A publikus kulcsot mindenki ismerheti, a titkos kulcs viszont csak az üzenet küldőjének van meg. Az aszimmetrikus titkosítás az üzenetek titkosítása mellett digitális aláírásra is használható, és a kriptopénzek ezt a következőképpen használják. Van egy aláíró algoritmus, amit most az érthetőség kedvéért képzeljünk el egy dobozként. Ennek az egyik oldalán be kell dugni a szöveget, amit elküldés előtt digitálisan alá akarunk írni (ez lehet például egy átutalási megbízás), a másik oldalán pedig a titkos kulcsot, amit csak az üzenet küldője ismer. A dobozból ezek után kijön egy digitálisan aláírt átutalási megbízás. Ezt a megbízást az üzenet küldője közzéteszi a bitcoin hálózaton.

Az aláírt üzenet valódiságát bárki ellenőrizheti a publikus kulcs használatával. A bányászok ezt meg is teszik, mielőtt a tranzakciót véglegesen hitelesítenék és blokkba foglalnák.

A bitcoin rendszerben a nevünkhöz tartozó számlaszám (vagy valami ahhoz nagyon hasonló számsor) a publikus kulcsunk. Ha üzenetet küldünk, ezzel a publikus kulcsunkkal bárki ellenőrizheti az üzenet valódiságát, miközben az üzenetben foglalt tranzakció csak annak teljesülhet, aki a saját titkos kulcsával fel tudja oldani és a teljes tartalmát olvasni tudja.

Nincs tehát nagy zseniális újítás itt sem, hiszen asszimetrikus titkosítás több évtizede létezik. A rendszer működésének logikája viszont újszerű, és egyáltalán nem triviális.

A rendszer viszont nagyon bonyolult, és ezt csak fokozza a bitcoin bányászat. Mindenki bányász, aki a gépét, szerverét csatasorba állítva azon dolgozik, hogy a rendszert gyakorlatilag üzemeltesse. A csatlakozás önkéntes, a lehetőség most is bárkinek nyitva áll. Viszont költséges az üzemeltetés, erős és specilizált gépek (főleg videokártyák) és áram kell hozzá, aki ennek ellenére mégis beszáll, jutalomban részesül: időről-időre bitcoinokat kaphat anélkül, hogy fizetnie kellene értük. Hogy mennyit, az főleg a számítási kapacitás függvénye, de részben a szerencsén is múlik. A rendszer ugyanis a főkönyvet vagy blokkláncot vezető gépek között időről-időre kisorsolja, mint egy lottón, hogy épp ki lesz a győztes.

A bányászást egyre többen egyre nagyobb számítási kapacitással végzik, miközben a szétosztható jutalom bitcoinok mennyisége véges, ezért egyre kevesebb bitcoint sorsolnak ki. Mindenbből logikusan következne, hogy az idő előrehaladtával és a rendszerre kapcsolt kapacitás meredek emelkedésével párhuzamosan egyre kevésbé kifizetődő bitcoint bányászni. Viszont az árfolyamemelkedés ezt felülírhatja, ezért láthatjuk, hogy sokan lépnek be még most is a bitcoin bányászok világába.

Cikkünk következő részében a kriptopénzektől távolabb lépve azt nézzük meg, hogy a blokklánc technológia a pénzügyi szektoron túl milyen hatással lehet más iparágakra /g7/